Mindenki más céllal, más taktikával és hozzáállással vágott neki a hétvége második formaautós versenyének. A népes mezőny éléről rajtoló Andrea Cola óvatosan indult, hisz számára a biztonságos célba érkezés és az olasz bajnoki cím megszerzése volt a legfontosabb. Tom Beckhauser ezt kihasználva el is ment mellette, és a második kanyartól kezdve végig vezetve meg is nyerte a versenyt. A tegnapi sikerét a kávénak dedikálta a szerb Paolo Brajnik, ma viszont technikai problémái voltak, így most nem tudott „szuperrajtot” venni. Sokáig tartott, mire felzárkózott, és addigra már olyan hátrányba került a cseh Beckhauserrel szemben, hogy nem volt esélye utolérni.
A magyarok is külön csatát vívtak a népes mezőnyben, mindenki nagyon élvezte, hogy ennyi autó megy egyszerre a pályán. A végén Hefler Róbert bizonyult a legjobbnak közülük, aki az új autójával az abszolút hatodik helyen zárta a viadalt.
Versenyzői nyilatkozatok:
Tom Beckhauser (F3 Dallara F308 Opel Spiess): „A rajt jó volt, ezúttal gyorsabban reagáltam. Az első kanyarban viszont elfékeztem magam, ezért Andrea visszaszerezte az első helyet, de a másodikban már támadtam, és újra az élre tudtam állni. Onnantól kezdve nyomtam, ahogy bírtam, mintha egy 20 perces időmérő lett volna. Viszonylag tetemes előnyt szedtem össze, de mentem tovább, nem akartam a véletlenre bízni semmit. Bár a magam versenyét autóztam, azért nem volt könnyű, hisz ilyenkor nincs egy referenciapont, akihez hasonlíthatom magam. Ebből a szempontból sokkal nehezebb volt ez a verseny, mint a tegnapi. De nagyon boldog vagyok, éreztem az autót, ami remekül ment.”
Paolo Brajnik (Dallara F317): „Egy kávét sem ittam ma reggel! Igazából volt valami gondunk a differenciálművel, a rajtnál aztán elmentek mellettem, és muszáj volt levennem a gázról a lábam. Furcsa volt az egész, mert annyira alulkormányozott volt az autó, amit korábban nem tapasztaltam a hétvége során, pedig nem változott a hőmérséklet. Szerintem differenciál-probléma lehet, majd megnézzük a mérnökökkel. Összességében túl sok időbe tellett, mire megszabadultam a többiektől, és mivel meg kellett küzdenem a lekörözött autókkal is, nem volt esélyem az első helyre. Délután biztos iszom majd néhány kávét a futam előtt!”
Andrea Cola (F3 Dallara F312 VW): „Az elejétől kezdve azzal foglalkoztam, hogy megnyerjem a bajnokságot, nem érdekelt az abszolút győzelem. Kizárólag az olasz bajnoki cím járt a fejemben. Nem volt egyszerű ez sem, hiszen egy autóval bármi megtörténhet, bármi tönkremehet benne, és ott voltak még a lekörözött autók is, úgyhogy végig nagyon kellett koncentrálnom, egészen addig, míg le nem intettek a kockás százlóval.”
Hefler Róbert (Dallara F313): „Amikor közel 30 formaautó van a rajtrácson, mindig el lehet mondani, hogy nehéz verseny volt. Nagyon boldog vagyok, hogy a mezőny elejében tudtunk autózni ezzel a Forma 3-as autóval. Az első pár körben volt egy versenytárs, akivel nagyon jót csatáztunk, a harmadik körben sikerült megelőznöm, onnantól kiépítettem egy kisebb előnyt, amit próbáltam beosztani a futam végéig. A srácok a rádión mondták, hogy a legnagyobb ellenfelünk, aki a magyar bajnokságban mögöttünk állt, sajnos kiállni kényszerült, tudtuk, hogy onnantól kezdve egy célunk van, célba érni. Próbáltam beosztani az autót és a gumit is a futam végéig, sikerült, ahogy az is, hogy megtartsam az abszolút hatodik helyet és a magyar bajnokságban az első helyet. Ezzel az autóval most teljesítem az első teljes hétvégémet, egyébként is csütörtökön ültem benne először, azt gondolom, egyelőre az autó kezelése és az autóból a maximum kihozása is nagy kihívást jelent, de a körülményekhez képest ez nagyon jól sikerült.”